Kapcsolatok • ismétlődés • tudattalan elvárások

Mit jelent az ismétlődő kapcsolati mintázat?

Gyakran csak a szereplők változnak, a történet mégis ismerős marad. Az ismétlődő kapcsolati mintázat nem végzet és nem egyszerű „rossz választás”: többnyire egy korábban kialakult, automatikusan működő kapcsolati forgatókönyv.

Jónás Zoltánklinikai szakpszichológus, pszichodráma vezető (MPE)9 perc olvasás
01

A mintázat több, mint visszatérő esemény

Kapcsolati mintázatról akkor beszélhetünk, amikor hasonló vágyak, félelmek, elvárások és reakciók különböző helyzetekben ismétlődnek. Valaki például erősen vágyhat közelségre, mégis rendre elérhetetlen emberekhez vonzódik; vagy minden kritikát elutasításként él meg, majd visszahúzódásával valóban távolságot teremt.

A minta nem csupán abban áll, mit tesz a másik. Része az is, hogy Ön mit remél tőle, milyen választ feltételez, hogyan értelmezi a gesztusait, és mit tesz erre válaszul. Ezek az elemek kölcsönösen erősíthetik egymást, ezért a végkimenetel újra igazolni látszik az eredeti várakozást.

02

Miért ismétlődik az, ami fájdalmas?

Az ismétlődés nem tudatos önsorsrontás. A korai és fontos kapcsolatokban kialakult elvárások segítettek eligazodni: mit lehet kérni, hogyan kell alkalmazkodni, milyen érzés veszélyes, és mennyire számíthatunk a másikra. Ami valaha védelem vagy kapcsolatfenntartó megoldás volt, később merev korláttá válhat.

Az ismerős helyzet kiszámíthatóbbnak tűnhet, mint az ismeretlen, még akkor is, ha fájdalmas. A lelki rendszer ezért nem egyszerűen a kellemeset keresi, hanem sokszor azt, amit felismer és kezelni vél. Az ismétlésben olykor az a kimondatlan remény is jelen van, hogy ezúttal más befejezés születhet.

03

Hogyan lehet kutatni egy kapcsolati forgatókönyvet?

A pszichodinamikus kutatás nem csak elméleti fogalomként kezeli a mintázatokat. A Core Conflictual Relationship Theme módszer például kapcsolati történetekből három elemet vizsgál: mire vágyik a személy a másiktól, milyen választ vár vagy tapasztal, és hogyan reagál erre. Így a sok különálló történetből kirajzolódhat egy közös szerkezet.

A hétköznapi önmegfigyelésben is hasznos lehet három kérdés: mit szerettem volna a másiktól; mit feltételeztem arról, hogyan fog reagálni; és én mit tettem vagy éreztem erre válaszul? A cél nem az önhibáztatás, hanem a kölcsönös folyamat pontosabb látása.

04

Mi az áttétel szerepe?

Áttételnek nevezzük, amikor korábbi fontos kapcsolatokból származó érzések és elvárások részben egy jelenlegi kapcsolatban szerveződnek újra. Ez minden emberi kapcsolatban megjelenhet, de a pszichodinamikus munka különösen figyel arra, hogyan bukkan fel a szakemberrel való kapcsolatban.

Ha például valaki attól tart, hogy igényei túl sokak, ezt az ülésen is átélheti: visszafogja a kérdéseit, előre mentegetőzik, vagy a semleges visszajelzést rosszallásként érzékeli. Amikor ez a folyamat biztonságos keretben felismerhető és közösen gondolható el, a régi elvárás már nem kizárólagos valóságként, hanem vizsgálható lehetőségként jelenik meg.

05

Mitől válhat lehetségessé a változás?

Az első lépés rendszerint nem az, hogy valaki azonnal másképp cselekszik, hanem hogy észreveszi a döntést megelőző belső folyamatot. Megkülönbözteti a jelen helyzetet a korábbi tapasztalattól, pontosabban megnevezi az érzéseit, és felismeri, milyen választ vár automatikusan a másiktól.

A változást nemcsak a belátás segíti, hanem egy új kapcsolati tapasztalat is. Ha egy konfliktus, határ vagy szükséglet a terápiás kapcsolatban a megszokottól eltérően kezelhető, az fokozatosan tágíthatja a lehetséges válaszok körét. A cél nem a múlt eltörlése, hanem nagyobb szabadság a jelenben.

Szakmai háttér

Felhasznált források

  1. Luborsky és Crits-Christoph: relationship pattern measure
  2. Grenyer és mtsai: core conflictual relationship themes
  3. Van Nieuwenhove és mtsai: interpersonal patterns in therapy

A cikk általános szakmai tájékoztatás, nem helyettesít személyes állapotfelmérést, diagnózist vagy sürgősségi ellátást.